Némely kedvelt zöldségfélérõl nem is tudjuk, hogy virágát, virágzatát fogyasztjuk. Más növényekrõl pedig nem feltételezzük, hogy ehetõk, mert eddig csak a díszkertekbõl ismertük õket.

Egyes virágok ehetõek, sõt népszerû köretté váltak. Mégsem árt tudni, mi is az, amit megeszünk. Ugyanis nem minden virág ehetõ és sajnos nem minden vendéglátós van tisztában egyes növények mérgezõ voltával. A legismertebb virágcsemegék a sarkantyúvirág, az árvácska, az ibolya, a szarvacskás árvácska, a körömvirág, a snidling és a zsálya. Ezek a virágok ráadásul mindenféle kemikália nélkül termeszthetõk. A legtöbb rózsának állítólag mesés az íze, de mindegyik említett virág alkalmas ételdísznek. Ha biztosra akarunk menni, akkor csak olyan virágokat használjunk fel, amelyeknek ismerjük az eredetét!

Asztmában, szénanáthában vagy allergiában szenvedõknek nem ajánlott virágokat fogyasztani! Ne falatozzunk továbbá a forgalmas utak mentén termett vagy a virágárusnál kapható növényekbõl! Azonkívül, hogy szennyezettek lehetnek, általában permetszerekkel is kezelték õket, melyek a virágban felhalmozódhatnak.

Nevelés, gyûjtés
Az ehetõ virágok dísznövényként nevelhetõk. Próbáljunk a legoptimálisabb körülményeket teremteni számukra. Kerüljük a mûtrágyázást és növényvédõ szerek használatát. Sokukat konténerben is tarthatjuk. Ha többféle növényt nevelünk együtt, a széles rovar populáció csökkenti a növényvédelmi problémákat.
Néhány tipp:
Az elhalt körömvirág fejeket szórjuk el a növényeink körül.
Ültessük össze a szamócát és a sarkantyúvirágot.
A hagyma minden környezetnek jót tesz.

A virágok ízét begyûjtés elõtt teszteljük. Hûvös napszakban szüreteljünk, amikor a harmat már felszáradt. Csak kinyílt virágokat szedjünk. Nem megfelelõek sem az elnyílt, sem a bimbós virágok. A portokot és porzószárat ajánlatos eltávolítani. Felhasználásig hûvös helyen tároljuk a virágokat. A hosszú szárúakat vízbe is tehetjük. A rövid szárú virágokat rövidebb ideig lehet tárolni. Benedvesített szûrõpapírba csavarva tegyük õket nejlon zacskóba, hûtõbe.

Amit mindenkinek tudni kell!
Nem minden virág ehetõ. Vagyis, fogyasztása, díszítésre használata elõtt gyõzõdjünk meg arról, hogy valóban fogyasztható-e. Nem fogyaszthatók a kemikáliákkal kezelt növények virágai! Végül, de nem utolsósorban kizárólag kis mennyiségben használjuk õket, különben emésztési problémák jelentkezhetnek. Ne fogyasszunk kertészetben, virágboltban vásárolt virágokat. Allergiások ne fogyasszanak virágokat!
Garami Márta: Villára tûzött virágok

Dr. Csizmadia András: Ehetõ virágok
Rapaics Raymund: A magyarság virágai
http://www.ehetovirag.hu/
http://ehetovirag.lap.hu/

Pillár József virágtermelõ, Szentes, Speciális Növények Teamje (SNT)
http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=73&cid=113160
http://www.bbj.hu/?module=displaystory&story_id=250181&format=html

Edible Flowers
http://whatscookingamerica.net/EdibleFlowers/EdibleFlowersMain.htm

http://www.pfaf.org/leaflets/flowers.php
http://www.banlieusardises.com/delices/archives/cat_fleurs_comestibles.html

Fûszervirágok


Hagyma (Allium)
A hagyma nemzetségbe tartozó növények virágai mind ehetõek. A metélõhagyma (Allium schoenoprasum) virágainak íze a legkevésbé markáns. A rózsaszín vagy fehér virágú fokhagyma (Allium sativum) virágának zamata enyhébb a hagymáénál.

Metélõhagyma
Tél végén mindannyian vásárolunk 1-2 cserépnyi hajtatott metélõhagymát, hogy így csillapítsuk tavaszi zöldéhségünket. Kevesen tudják azonban, hogy a jelentéktelen hagymás növény milyen jól mutat virágzás idején az évelõk között.
Feltétlen ültessünk vagy vessünk metélõhagymát, hiszen nemcsak szép levele kitûnõ fûszer- és salátaadalék, de virága is ehetõ: körözöttek vagy saláták tetejét díszíti.

Kapribogyó
A kapribogyó egy Ázsiából származó melegigényes kis cserje virágbimbója. A növényt a rómaiak terjesztették el a Földközi-tenger vidékén, ahol sziklás helyeken, omladozó várfalak réseibe kapaszkodik, rózsaszín tollas virágzata, húsos levelei vannak. A bimbókat lecsipegetik, s ecetes-sós vízben konzerválják.
Cserépben nagyon laza kaktuszföldbe ültetve nálunk is szépen díszlik egész nyáron, de télen visszavágás után fagymentes helyre kell menekítenünk.
Sok más növény, leginkább a mocsári gólyahír bimbójával hamisítják. Mexikóban a nyílmérget adó Larrea tridentata ártalmatlan, ecetben elrakott bimbói pótolják a kaprit .

Sáfrány

Sáfrányos szeklice

Szegfûszeg - Sysygium aromaticum
A szegfûszeget szolgáltató fa a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik. Már 200 évvel idõszámításunk elõtt a kínai piacok egyik becses árucikke volt. A kelet-indiai fûszerszigeteken honos, ma Zanzibárban és Madagaszkárban termesztik legnagyobb mennyiségben. Az õsi Kínában a császár elõtt megjelenõ udvaroncok leheletüket a szegfûszeggel illatosították. A XVIII. századig csak õshazájában termett, és halálbüntetés járt annak, aki ki akarta csempészni. Közepes termetû fává fejlõdik. Levelei lándzsásak, örökzöldek, virágai a hajtáscsúcsokon nyílnak, szirmuk halványlilás-rózsaszínû. A fûszer a barnásvörös virágbimbókból készül. A kézzel szedett és pálmaleveleken szárított bimbók kerülnek a kereskedelembe. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk a "szegre" emlékeztet, innen a szegfûszeg név. Fûszerkeverékekbe keverik, mártásokat, pácokat készítenek belõle. Édességekbe, tortába, szörpökbe, bólékba, forralt borba használják. Narancsba, almába tûzdelve különleges aromát kölcsönöz a gyümölcsöknek. A szárított bimbó mellett a virágot is használják. Indonéziában cigaretta illatosítására is felhasználják. A bimbójából, szárából, levelébõl és magjából sajtolt illatos olajat a gyógyászatban alkalmazzák. A szegfûszegolaj nagy mennyiségû eugenolt tartalmaz (15% körül), ami a vanillin egyik fõ aromaanyaga. Trópusi, meleg- és vízigényes növény. Magvetéssel szaporítható. A magcsemeték csak 9-12 éves korban kezdenek virágozni.

Ehetõ virágok


Articsóka
Az articsóka már az antik világban is drága ínyencségnek számított, nem csupán íze, de afrodiziákus hatása miatt is. Utóbbit ugyan tudományosan nem sikerült bizonyítani, de ez a nem mindennapi, nemes zöldségféle a mediterrán konyha jóvoltából igen kedveltté vált.

Az articsóka mélyen titkolja rokonságát a bogáncsfélékkel és a szamárkenyérrel. Évelõk közé telepítve zöldje és virágzata egyaránt díszít. Bár alacsony rendû rokonaihoz hasonlóan veszedelmesen szúrósnak tûnik, filces-szõrös levelei puhák, kellemes tapintásúak.

Vetését követõen többnyire csak a második évtõl kezd virítani. A majd' öklömnyire megnövõ virágzat húsos csészelevelei még bimbós állapotban szedhetõk és ehetõk. Blansírozás, párolás, sütés, marinálás és egyéb mûveletek után kerülnek asztalra. Az olasz vagy francia éttermekbõl sosem hiányozhat.

Salátaboglárka
Március végén virít a napsárga növény. Ha eredeti lelõhelyükrõl: nyirkos ligetekbõl, surjánosokból a kertbe telepítjük, gyorsan elszaporodik, s minden évben ontja a salátaként egészséges fényes levelek felett a szintén ehetõ sárga virágokat.

Karfiol és brokkoli
Talán nem mindenki tudja, hogy a karfiol és a brokkoli is egy-egy meghúsosodott virágzat, amiben az egyes virágok csökevényesek. A brokkoli esetében a szedéskor az egyes virágok fejlettebbek, a fejek ásványianyag- és vitamintartalma magasabb, mint a karfiolé.

Asztaldíszként sem utolsó a lila színû brokkoli vagy az olaszhonban elterjedt romanesco, ami egy igazi kisplasztikai mûremek mielõtt párolva, vajas morzsában a terítékre kerülne.

Krizantém
Idõszámításunk elõtt 550-ben már említést tesznek róla, a Song-korban pedig már nemesítették. A különbözõ fajtáknak festõi neveteket adtak: Aranycsengõ, Alabástrom medence, Bíbor rákolló, Ezüsttál.

Kínában fõleg a szokatlan színû, formájú fajták a kedveltek. A krizantém Kínában az õsz jelképe, ünnepét a 9. holdhónap 9. napján tartják. A mûvészetek mindenkor elõszeretettel dolgozták fel, megjelent a költészetben, a festészetben, a faragványokon és hímzéseken.

Õsidõk óta gyógynövényként is számon tartják, amely megõrzi az erõt, és hosszú életet biztosít. Egy 3000 éves kínai legenda szerint a ma Japánhoz tartozó Szitakötõ szigeten egy olyan gyógynövény termett, amely fiatalító hatású volt, ha fiatal lányok és fiúk szedték le. A felkeresésére indult ifjak bár sok kalandot átéltetek, a fiatalító gyógynövényt nem lelték meg. Helyette megtalálták a krizantémot, amivel kereskedni kezdtek.

Már a Han-korban a 9. hónap 9. napjának ünnepén krizantémbort ittak. Azt tartották, hogy aki krizantémbort iszik, hosszú életû lesz a földön.

A híres költõ, Tao Yuanming (365-427) több verse is a krizantémról szól. Tao Yuanming a magányosság jelképének tartotta a krizantémot, amely az õsz nyugalmát, szépségét képviseli.

A 8. század táján került át Japánba (kiku néven), ahol még nagyobb megbecsülésnek örvendett, mint Kínában. A krizantémot a japán uralkodók jelképükké választották, és hivatalos címerük lett. Ugyanakkor megjelent a koreai mûvészetben is, ahol a négy "nemes növény" egyikeként - a szilva, az orchidea, a krizantém és a bambusz - elõszeretettel jelenítették meg díszítõelemként.

A krizantém virága gyulladáscsökkentõ, vérnyomáscsökkentõ hatású. Emésztési problémák ellen is hatásos. A sárga krizantém virág a leghatékonyabb lázas állapot, meghûlés, fejfájás kezelésére. A meleg idõjárás okozta kellemetlenségek ellen is használható. Külsõleg alkalmazva szemgyulladást kezelhetünk vele.

A szirmok enyhén fanyar ízük miatt kiváló salátaízesítõk. Krizantém: pikánsan kesernyés ízû.

Angyalgyökér - Angelica archangelica
A nyár közepén, végén virágzó, kétnyári orvosi angyalgyökér virágainak színe a levendulakéktõl a rózsa-vörösig változik. A növény minden része, így virága is fogyasztható. Íze a zelleréhez, az édesgyökérhez hasonlatos.

Almafa - Malus
Az almafa virágai gyümölcsös édességek remek kiegészítõi. Esetenként cianid elõanyagokat tartalmazhat, ezért csak kis mennyiségben fogyaszthatók.

Büdöske (bársonyvirág) - Tagetes spp.
A büdöske virága nem csupán kertünket díszíti. A büdöskék virágszirmait gyógyteák, saláták, köretek ízesítésére használhatjuk. A sáfrányt helyettesíti. Létezik citrom zamatú változat is. Összevágott szirmait ajánlják rizshez, liszthez keverve, levesekbe. A T. paprika fûszeres ízû szirmaival fûszervaj, fõtt tészta ízesíthetõ.

Tagetes L. (1753)
Tagetes erecta L. (1753) - nagy büdöske, kassairózsa
Tagetes glandulifera Schrank (1820)
Tagetes glandulosa Schrank ex Link (1822)
Tagetes lemmonii - Lemmon-büdöske
Tagetes lucida Cav. (1795-96) - fényes bársonyvirág
Tagetes minuta L. (1753)
Tagetes nelsonii - citromillatú büdöske
Tagetes patula L. (1753) - alacsony (vagy kis) büdöske
Tagetes signata Bartl. (1837)
Tagetes tenuifolia Cav. (1793) - apró (vagy törpe) büdöske, szeldeltlevelû bársonyvirág

Tagetes may sound unfamiliar but Marigold is no doubt known to all. Tagetes is the genus that includes the infamous annual flowers that frame our borders and protect our tomatoes from nematodes. Fortunately, it also contains some beautiful and delicious perennials. Just as the lesser known Savories live in the shadow of Summer Savory, these perennial Marigolds live in the shadow of their famous annual cousins.


Tagetes lemmonii sometimes known as Lemmon's marigold is a large ornamental shrub with a lemony smell and lots of single yellow marigold flowers. A profuse bloomer over a long season it is commonly used in warm climates as an addition to the perennial border or as an accent shrub along hot sunny walls. It's bright green fern like foliage, wispy and soft, belies it's tough arid heritage. Native to Southern Arizona it is quite possible it was discovered by J.G. Lemmon and his new bride Sara Plummer during their honeymoon around 1880. The Lemmons were responsible for numerous botanical finds mostly in the Sierra Nevada foothills where J. G. went to recover after fighting for the union in the Civil War. His wife and lifelong 'botanical' companion even had a genus named after her, Plummera. info

Tagetes lucida has several common names and is growing in popularity with cooks. Known as Winter Tarragon, Spanish Tarragon or Mexican Mint Marigold this perennial marigold tastes of sweet licorice. It is a three to four foot tall herb with 3" long, dark green, narrow leaves. Sometimes it is touted as a good substitute for French Tarragon but it really is not spicy enough. An attractive plant with small gold flowers, it can be mixed with perennials where the coarse texture of the leaves sets off gray or fern-like foliage. The flowers appear late in fall and where it is cold early, may never be seen. For more information on Tagetes lucida send for our Tarragon Trials newsletter where we compare it with French Tarragon. info

Lying on a dusty shelf waiting for a thief in the night, Citrus Scented Marigold ( Tagetes nelsonii ) is the rarest of gems. This ornamental and fragrant 3' plant is a must have. Its stems are reddish and striking against the dark green leaves that are like your hand with fingers extended. It's flowers also come late and are not often observed here. It is the stateliness of the plant and it's fruity musk like scent that are impossible to ignore. We know very little about its origins. Named for Aven Nelson, it is possible it was one of his late finds. Known for his botanical work in Wyoming and later as the President of the University of Wyoming it may have been on his second honeymoon to Santa Fe, New Mexico in 1929 when this perennial marigold was discovered. We have never seen this plant for sale anywhere in our travels and have had it for so long are not sure where it came to us from. It is a beautiful plant we are glad we have not missed.

All three of these perennial Tagetes are herbaceous here. We loose them above ground with frost but find them stronger and larger the next Spring. Not something I can say about any annual.

Ibolya - Viola odorata
Az ibolya virágát édességek díszítésére, cukrok, teák, ecetek illatosítására is felhasználják. Sok nõi parfüm virágillatának eleme az ibolyaillat. Levelét saláták készítésénél használhatjuk. Sõt a leveleket fõve is fogyaszthatjuk levesek, szaftos ételek ízesítõjeként.

Illatos lila, vagy fehér virágai tavasz közepéig nyílnak, melyet kandírozzunk és sütemények, pudingok, jégkrémek, díszítésére, friss virágot salátákba díszítésre, illatosításra használhatunk.

Friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó, de hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákba és idegnyugtató szerként is használhatjuk.


Sarkantyúvirág, sarkanytyúka - Tropaeolum majus L.
sárog sarkantyú, sárga tõcséres, pücülõ, kapcínusvirág
mastuerzo, capuchina, ticasu, nasturcia [spanyol]; nastrurzio indiano, cappuccina [olasz]
http://www.museums.org.za/bio/plants/tropaeolaceae/tropaeolum_majus.htm kép
Lehet élettel teli sárga, narancs és vörös színû, épp úgy, mint halványabb tónusú vagy akár kétszínû is . A levelek és a virágok is borsos ízûek. A legjobb nyersen fogyasztani sajtokkal vagy díszítsük salátánkat szirmaival.
Április közepén elvetünk egy kis zacskónyi magot, s májustól októberig folyton nyílik az egykor parasztkertekben általános kis egynyári. 15-20 cm magas törpe és 2 m hosszú, csüngõ fajtákat is nemesítettek. Virágai lehetnek aprók, nagyok, szimplák és teltek, a sárga, narancs és vörös minden árnyalatában pompáznak. Szegélynövényként, balkonládába, de akár egy kosárba ültetve is gyönyörûek. Kevesen tudják azonban, hogy a növény minden föld feletti része ehetõ. Leveleit pikáns fûszeres ízük miatt salátaadalékként használják, sõt gyönyörû virágait is fogyasztják. Ecetes-sós lében tartósított bimbói a kapribogyóhoz hasonló ízûek.

Gyógynövény is, fõleg mustárolajat (növényi antibiotikumot), illóolajakat, káliumot és olajat tartalmaz. Antibiotikus, vérképzõ és összehúzó hatású. Leginkább fertõtlenítõként és antibiotikumként használják, de teákban és borogatásoknál is alkalmazzák. A gyógynövény biokrémben felhasznált része: a magok.

A sarkantyúka a biokertészek egyik kedvence, a gyümölcsfák tányérjába vetve távoltartja a vértetveket, de a krumplit, a paradicsomot is védi a kártevõktõl. Levele, virága is ehetõ, csípõs, a retekre emlékeztetõ ízû.

A sarkantyúvirág (Tropaeolum majus) a kertek álom virága. Gondozást alig igényel, magról szaporodik, és minden évben elõbukkan. Hamar elszaporodik, kúszószárú. A hagyományosan sárga-, narancsszínû, krepp papírhoz hasonló virágok mellett egyre több színvariáció fordul elõ. Júliustól a fagyokig virágzik. A virágok íze az édes borséra emlékeztet. Sajtokkal, salátákkal fogyasztják.

Peruból hozták Európába a spanyol hódítók, de virágos-, nem pedig konyhakertbe.
Aromája elvész melegítéskor és szárításkor; csak frissen használják a levelét, soha nem szárítják és fõzni-sütni sem szabad. Borsos íze miatt salátákba, szendvicsekbe, köretekhez, sajtokhoz javasolt. Virágbimbói és éretlen termései ecetben eltehetõk, mint a kapribogyók.
Kivonatát erõsítõszernek, afrodiziákumnak tartják, emellett hajápolásra használják. A mag olyan antibiotikumot tartalmaz, amely a bélflóra károsítása nélkül pusztítja el a légzõszervet megtámadó baktériumokat. Fõzetével köhögést, meghûlést, húgyúti betegségeket gyógyítanak.

Rózsa - Rosa spp.
Méltán nevezte Sappho a virágok királynõjének a rózsát, ezért ugyancsak földhözragadt ötletnek tûnik, hogy megegyük. Pedig már a rómaiak is számos gyógyszert és édességet is készítettek belõle, illóolaját használták, s közismert a török udvar rózsakultusza, ahol a középkor elején gyûjtötték, nemesítették és fogyasztották a rózsát.
Rózsavizen kívül zselét, sörbetet és dulcsászát (mézzel készített édesség) készítettek a megfelelõ fajtájú rózsákból. Készíthetünk kandírozott rózsaszirmot, amihez bármely illatos és fõként permetezetlen rózsafajta megfelelõ. Az egyes szirmokat ecseteljük be egy tojás nem habosra összekevert fehérjével, majd hintsük be porcukorral, végül hagyjuk száradni

A rózsák mérete, illata, íze igen nagy változatosságot mutat. A régi nemesítések virágai ízesebbek (Rosa rugosa). A virágok íze parfümös, a zöld almáéra és szamócáéra emlékeztet. A virágok szirmait úgy szedjük, hogy az alsó fehéres részt eltávolítjuk. Édességeket, desszerteket, salátákat ízesíthetünk velük.

Lehet semleges ízû, édes, parfümös és enyhén fûszeres ízû. A felaprított szirmokat szórjuk meg cukorral, majd áztassuk vízben egy hétig. Használjuk fõzéshez vagy desszertként.

Rózsaital
Hozzávalók:3 kinyílt, friss virág, 1 l. víz, 1 ek. citromlé, 3 ek. cukor.
A forrásban lévõ vízhez adjuk hozzá a gondosan elõkészített rózsaszirmokat, a citromlét. Majd húzzuk le a tûzrõl, és 6-10 óra hosszat hagyjuk állni. Öntsük át kancsóba, vegyük ki a szirmokat, és adjuk hozzá a cukrot. Hûtsük le a hûtõben, és fogyasszuk el.

Rózsavíz
http://www.kertpont.hu/index.php3?menu=cikk&cikkid=294

Aszalt szilvával tûzdelt szarvascomb rózsaszirom-mártásban, mandulás burgonyagolyóval
Hozzávalók (5 személyre):
1 kg szarvascomb, 15 dkg aszalt szilva, 5 dl vegyes virágméz, 3 dl vörösbor, 2 dkg mustár, 1 tojás, só, öröltbors, rozmaring, mandula, burgonya;
a mártáshoz:
5 marék rózsaszirom, 2 evõkanálnyi kristálycukor, 1/2 citrom leve, 3 dl vörösbor.
Elkészítése:
Az aszalt szilvákat vékony szeletekre vágjuk és egy éjszakára virágmézbe áztatjuk. A megtisztított szarvascombot az áztatott aszalt szilvával megtûzdeljük. A visszamaradt mézet a vörösborral és a mustárral összeforraljuk. Ezután a kihûlt páclében 2 napig érleljük a combot. Pácolás után a húst fûszerezzük, majd kb. 40 perc alatt - páclével locsolgatva - készre sütjük.
A mártáshoz elõbb 3 marék rózsaszirmot veszünk és 2 órán át áztatjuk 5 dl felforralt vízben. Ezután a leszûrt levet összekeverjük a cukorral, hozzáadjuk a fél citrom levét, a maradék rózsaszirmot, majd lassú tûzön lekvár sûrûségûre fõzzük. A kész lekvárt a vörösborral és vágott rózsaszirommal gazdagítjuk.
A burgonyát megfõzzük, összetörjük, tojást, sót, borsot és szerecsendiót keverünk hozzá, golyókat formázunk belõle, és a szeletelt mandulába forgatjuk.
(Szijártó Balázs, Veszprém, Tapó vendéglõ) Ehetõ Virágok Fesztiválja, Kecel

Árvácska
A szivárvány minden színében pompáznak, így nagyon mutatósak a tányéron. Ha már tudjuk, mikor lesz a buli, idõben elültethetjük a színben hozzá illõ árvácskákat is. Enyhén mentás ízûek.

Sárgadinnyeleves vadárvácskával
Hozzávalók (5 személyre):
3 sárgadinnye, 3 evõkanálnyi porcukor, 1 evõkanálnyi citromlé, 2 dl paradicsomlé, 2 evõkanálnyi narancslikõr, 30 db árvácska virág.
Elkészítése:
A dinnyéket félbevágjuk, kivájjuk. A kivájt dinnyehúsból legalább 30 db gömböt formázunk, mélyhûtõbe tesszük és lefagyasztjuk. A többi dinnyehúshoz hozzáadjuk a cukrot, a citromot, a paradicsomlét és a narancslikõrt, turmixoljuk és behûtjük. A hideg levest a dinnyehéjakba töltjük, és a tetejére tesszük a fagyott gömböket és a vadárvácska virágokat.
(Puskás Anna, Soltvadkert, Anna vendéglõ) Ehetõ Virágok Fesztiválja, Kecel

Borágó
Csillag alakú virágait akkor hullajtja el, mikorra ehetõvé válik. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztetõ illata jól passzol limonádékhoz.

Begónia
kissé csípõs, citromos ízû.

Szegfû
szegfûszeghez hasonló ízû.
Édes, fahéjra emlékeztetõ íze van. Ha bármilyen növényvédõ szerrel kezelve volt a virág, ne együnk belõle! Fõzhetünk belõle teát vagy készíthetünk keksz-sajt-szegfûszirom hamburgert.

Sásliliom
friss salátalevélhez hasonló ízû, enyhe gesztenyés beütéssel.

Körömvirág
erõs "zöld" ízû, csak a szirmok ehetõk, a pollen allergiát okozhat.

Kankalin
édes ízû
A nálunk vadon élõ tavaszi kankalin Primula veris gyógynövény. Gyökértörzsét, levelét és virágját is gyûjtik. A leveleket és a virágokat kinyílásukkor száraz idõben gyûjtik, és szellõs helyen vékony rétegbe kiterítve, gyorsan megszárítják, hogy színét megõrizze. A gyökereket kiásás után megtisztítják és egészben, szellõs helyen megszárítják. Hatóanyaga: a virágban a szaponinok, Élettani hatása: köptetõ, nyugtató, izomtónust és izomgörcsöt mérséklõ. Légcsõhurut és hörghurut kezelésében a gyökeres gyökértörzs fõzetét alkalmazzák. A népi gyógyászat a virágját idegnyugtató teakeverékekben alkalmazza. Ehetõ virágai ételek díszítésére is alkalmasak.

Tök
édes ízû

Tulipán
uborkáéhoz hasonlító ízû, ropogós; csak a szirmok ehetõk, a pollen allergiát okozhat.
Csipsznek kiváló, különösen a szirmok töve jó ropogós. Illata a borsóra és a babra emlékeztet. A tulipánszirmokat nyugodtan ropogtathatjuk, nem kell tartanunk a ránk rakodó felesleges zsírpárnáktól.

Bodza- és akácvirág
A bodzavirággal készült szörpöt és sörbetet sokan ismerik, de ily módon elkészítve magát a virágokat nem fogyasztjuk, míg palacsintatésztába mártva, kirántva, porcukorral hintve mindkét virág finom és különleges.

bodza
a gyalogbodza (lat. Sambucus ebulus) és a fekete bodza (S. nigra) bogyós termésébõl fõleg a Dunántúlon lekvárt (csete) fõznek. A 19. sz.-ban még gyakori volt a tojással kirántott bodzavirág (bodzafánk) fogyasztása. Mindkét bodza-species virágjából fõzött tea, a bodza héja, friss bimbója elterjedt népi gyógyszer. A néphit szerint ha a bodzára taposnak, meghajlítva földet hordanak rá, akkor a tehénbõl, a disznó sebébõl kihull a pondró (palócok, Szatmár). A bodza letépett felsõ három ágacskáját az eresz alá téve porral hintik le ilyen ? ráolvasás kíséretében: ?Akkor legyen N. N. disznójában pondró, amikor a hét esztendõs siket ember fog üdvözülni? (Cserehát). A sertéseket elkerüli a vész, ha bodzaágat szórnak az ólba (Göcsej). A bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. A bodza az ördög, a gonosz lelkek fája. Júdás is bodzafára akasztotta fel magát (Alsó-Õrség). Hasonló hiedelmek a bodzáról Európa-szerte ismeretesek. A magyar közlésekbõl a legtöbbször nem állapítható meg, hogy melyik speciesrõl van szó. ? Irod. Vajkai Aurél: Adatok a Felföld népi orvoslásához (Ethn., 1937); Faller Jenõ: Növényeink a népies gyógyászatban, kuruzslásban és babonában (Debrecen, 1943).

Bodza, fekete / Sambucus nigra
Népies nevei: bocfa, csete, fái bodza, fekete bodza
A kora nyári virágok között több felhasználható akad. Az akác mézdús virágját palacsintába, fánktésztába sütik, hasonlóan készül a bodzafánk is. A bodza szinte mindenütt megtalálható, és számtalan feldolgozási lehetõséget kínál. Édeskés illatú virágjából kitûnõ hûsítõ készíthetõ: néhány virágfejet pár liter vízbe teszünk, majd cukrot és kicsavart citrom levét keverünk hozzá. Egy napig állni hagyjuk, és már fogyasztható. A "borzág" pálinka is a bodza virágjából készül. A beérett bogyót eszik nyersen is, de gyakran lekvárt fõznek belõle, ez a "csete" lekvár. A bodza másik fajtáját, a gyalogbodzát is hasznosítják: gyökértörzsébõl, termésébõl köhögés elleni szer és vesetisztító tea készül.

Orgona
Hasonlóan sok más virághoz az íze mint a fûé, viszont magával ragadóan kellemes illattal rendelkezik. Használjuk csirkés ételekhez vagy gyümölcssalátákhoz.

Golgotavirág
http://www.gazlap.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=164&mode=flat

Pitypang

Lonc

Mályvarózsa

Kamilla

Zsálya

Yukka

Hibiszkusz

Mexikó: Agua de jamaica , flor de jamaica - Hibiscus sabdariffa
hibiszkuszvirág tea, forralás után leszûrik, kinyomkodják a virágkelyheket is, majd cukrozzák, hidegen isszák



Afrika : Karkadi tea - Hibiscus sabdariffa
hibiszkuszvirág tea, vad-rozella, afrikai mályva, mályvacserje, karkadé, Roselle, Red sorrel, papoula, pampola, pampulha
A szárított hibiszkuszvirág savanykás, frissítõ teája, jegesteaként is isszák. Ne cukrozzuk túl. Többféle szerves sav (citromsav, hibiszkuszsav, almasav, borkõsav) van benne. Aszkorbinsavban (C-vitamin) is gazdag, és teája szép vörös színû. Ha azt akarjuk, hogy egy teakeverék frissítõ jellegû, szebb színû vagy savanykás ízû legyen, akkor adjunk hozzá hibiszkuszvirágot.
Az indiai és maláj sós mártásokben is felhasználják.


Thaiföld: Kra jeab - Hibiscus sabdariffa
hibiszkuszvirág tea, vad-rozella, afrikai mályva, mályvacserje, karkadé, Roselle, Red sorrel
Sorrel or Kra Jeab, also called Roselle. Sorrel possesses twice the amount of Vitamin C of an orange. Food value, nutritionists have found sorrel calyces to be high in calcium, niacin, riboflavin, iron, phosphorous, thiamine, amino acids, citric ascorbic acid, citric acid, d-malic acid, tartaric acid and hibiscic acid.
In Thai traditional medicine Roselle is used for the treatment of various diseases and disorders including hypertension, hyperlipidemea, bladder stone and gastric ulceration (Bunyapraphatsara, 1987). It was demonstrated that Roselle could be used as an antispasmodic drink and antihypertensive as well as anthelmintic in taeniasis and anti-bacterial agent (Sharaf, 1962). An aqueous extract of Roselle was reported to be an effective diuretic in patients with urologic disorders (Muangmun, 1982)

---------------------------------------


Dr. Csizmadia András: Ehetõ virágok

I.
Az 1990-es évektõl lassanként nálunk is megjelentek és megjelennek a tányérokon az ehetõ virágok. Tegyük mindjárt hozzá, ez azért még nem általános, mert egyrészt szinte kizárólag a gasztronómia fontosabb fellegváraiban tapasztalható a jelenség, másrészt lényegében ott is fõként a tányér díszítésére korlátozódik. Pedig e virágok felhasználhatósága ennél sokkal többrétû lehet, túl a dekoráción a virágok nagyon finom ételkomponensek is lehetnek, ezenkívül sokkal többféle áll belõlük rendelkezésre, mint gondolnánk.

Az ehetõ virágok - mint minden természetes manipulálatlan növényi élõanyag - alapvetõen a természetes konyha alapanyagai közé tartoznak, vizsgáljuk meg hát e témát kissé részletesebben.
Az ember már õsidõktõl fogva fogyasztja a virágokat - pontosabban azok közül az ehetõket. Az ókor óta számos receptúra tartalmaz virágkomponenst, egyes italoktól a különféle húsételekig bezárólag. Néhány régi recept olyan virágokat is használ, melyeket mai tudásunkkal mérgezõnek tartunk. Manapság azért már tudjuk, melyek az ehetõk, és melyek nem. Mindazonáltal az ehetõk közül is - a gombákhoz hasonlatosan - azokat érdemes felhasználni, melyek szépek és jóízûek is egyben.
A legjobb kezdés a virágok esetén is, ha kellõ körültekintéssel járunk el. Elõször is szagoljuk meg a virágot apró, intenzív szippantásokkal, hogy megismerjük illatát, aromáját. Az aroma már az íz jelentõs összetevõje. Ha olyanoknak tálalunk virágokat, akik ehhez nincsenek hozzászokva, ne halmozzuk el õket nagy, méretes, egész virágfejekkel, ehelyett inkább bontsuk szirmaira, vagy apróbb részeire a virágokat és úgy szórjuk az ételre.
Mindig bizonyosodjunk meg róla, hogy általunk biztosan ismert virágot használunk, tudjuk honnan való, lehetõleg a saját kertünkbõl vagy ismerõsünkébõl, ahol biztosan tudhatjuk, hogy a virág nem lett lepermetezve. Újabban bizonyos élelmiszer-zöldség kereskedõk is kínálnak ehetõ virágokat a fûszernövények mellett, ezek jók lehetnek, azonban legyünk nagyon óvatosak a virágkereskedõknél, azok a virágok esetleg permetezettek lehetnek! Ha saját kertünkbõl szedjük a virágokat, próbáljuk meg a rovarokat ''kívül hagyni''. Óvatosan öblítsük át a virágokat hideg vízben, ez a legtöbb rovart eltávolítja, ezután a virágokat itassuk le, vagy salátacentrifugával centrifugázzuk szárazra. Ha nem használjuk fel azonnal, célszerû megnedvesített papírtörölközõbe csomagolva a hûtõben tárolni.

HASZNÁLJUNK TÖBBFÉLE VIRÁGOT!

A virágok felhasználása a konyhában sok örömet nyújt és izgalmas kompozíciók forrása, lehetünk kreatívak, kísérletezõk. Például vannak bizonyos jól bevált fûszernövénykombinációk, melyek a tapasztalat szerint jól illenek egymáshoz, mint pl. a kapor és a metélõhagyma. Érdemes ugyanezek virágait is kombinálni egy fûszervajban például, vagy egy fûszereceten belül. Általában nem tanácsos túl sokféle virágot együtt használni, mert túl nagy illat- és ízkavarodás lehet belõle. Kétféle rendszerint elegendõ. A legjobb eredmény érdekében mindig ''csúcsállapotban'' lévõ virágokat használjunk. Az sem jó, ha még csak bimbózik, egy-két kivételtõl (pl. liliom) eltekintve, de az sem jó, ha már elnyíló félben van hervadozó, fonnyadozó szirmokkal. Mindig gyõzõdjünk meg, hogy rovarmentesek a virágok. Soha ne használjunk olyanokat, melyeket pesticidekkel permeteztek.

KÍSÉRLETEZZÜNK BÁTRAN!

Kóstoljuk meg valamennyi ehetõ virágot, milyen az íze, vajon milyen ételhez illeszthetõ. Ha nem ízlik, hagyjuk ki. De ha igen, akkor vessünk, ültessünk a kertünkbe minél többet belõle. A virágok használatával új színeket vihetünk - konkrét és átvitt értelemben egyaránt - a konyhánkba s az asztalunkra.
Ehetõ virág nagyon sok van, legalább ötvenfélét ismerünk, amely jóízû is. Tehát a választék meglehetõsen széles. A világ gasztronómiailag ''túlfejlett'' részein - különösen vidéken mûködõ szakácsok - a szokásos fûszernövénykerten kívül általában ehetõ virágokat is tartanak a kertjükben, vagy megoldják, hogy saját helyi - megbízható - beszállítójuk legyen. Különösen Franciaországban tapasztaltam ezt. Nálunk még más a helyzet. Létezik néhány professzionális beszállító, aki a fûszernövények mellett ráállt a virágok termesztésére is, és ez a néhány termelõ a meglévõ szükségletet nagyjából kielégíteni látszik. Igaz, hogy a szükséglet egyelõre nem túl nagy, de azon fáradozunk jelen sorozatunkkal is, hogy kedvet csináljunk, s ezáltal növekedjék.

II.
HOGYAN HASZNÁLJUK AZ EHETÕ VIRÁGOKAT?

Aki használt eddig valamilyen virágot, az legelõször is díszített vele, hiszen a virág a köztudatban is díszítõelemként van jelen. Így ez a legkézenfekvõbb felhasználási mód. A frissen szedett virágdísz a legközönségesebb ételt is különlegessé varázsolhatja, pl. ha egy közönséges sajtos omlett tetejére ízletes szép snidlingvirágot helyezünk, vagy ibolyaszirmokat szórunk a vaníliapudingra. Néhány látványosabb külsejû virágot egyébként hétköznapinak számító ételekhez alkalmazva, meglepõen izgalmas hatásokat érhetünk el. Például, ha egy közönséges csirkesalátát szép tulipánlevelek közepére halmozunk, különös bájú tavaszi fogást kapunk. Vagy próbáljunk meg egy gyümölcsszorbét gladiolus-virágban tálalni, drámai hatású nyári desszertté válik.

SALÁTA VIRÁGOKKAL

Egy másik felhasználási terület - fõként ilyenkor, tavasszal, amikor a kert és az egész természet ontja a különféle virágokat - egy vér- és kedélyfrissítõ tavaszi saláta készítése virágokkal. Egy jól komponált, friss, tavaszi salátával a legjobb elõételt tehetjük vendégeink elé, mely a virágokkal valóságos gasztro-show lesz. Gondosan válogatott, friss, szezonális virágokat használjunk. A salátaalap legyen zsenge leveles saláta - szükség szerint kisebb darabokra tépkedve - lehetõleg tarka vagy fodros levelû salátafélékbõl. De különösen alkalmas erre a madársaláta, a még fiatalon zsenge paraj, cikória vagy vízizsázsa (vízitorma) is. Jól jönnek a keverékbe a friss fûszernövények levelei, de itt kerüljük a túl domináns ízûeket, mint pl. a rozmaring vagy a zsálya. Az illatos turbolya, kapor, snidling, bazsalikom, petrezselyem, menta jó választás lehet, de nem kell belõlük túl sokfélét használni egyszerre, két-háromféle elegendõ! Tavaszi virágból használhatunk többfélét, de azért abból se túl sokat, mert a túlzott sokféleségbõl olyan illatkeveredés lehet, hogy már-már kioltják egymást. Az elõkészítés a korábban ismertetettek szerint történik. Az apróbb virágokat szórjuk a salátára, a nagyobb virágokat szedjük sziromlevelekre vagy kisebb részekre. Elõkészítésnél fontos a mosás, szárítás (centrifugázás). Az ilyen saláták önmagukban is szemet-szájat gyönyörködtetõek, de adhatunk hozzá egyéb, éppen szezonális zöldségféléket is, például újhagymát, tavaszi medvehagymát, friss spárgát, uborkát, zsenge zöldbabot. De ne terheljük túl ''súlyosabb'' komponensekkel, fõként a tavaszi salátákat, hadd maradjanak könnyûek!
Késõbb áthaladva a nyárba, ahogy jönnek az újabb alapanyagok, úgy gyarapodhatnak salátáink hozzávalói is.
Azt mondhatjuk, hogy az azonos idõszakban termõ, virágzó ''alkatrészek'' általában jól illenek egymáshoz. Ideértve a szezonális friss gyümölcsöket is! Például a friss eper és a vízizsázsa szokatlannak tûnõ, de izgalmas párkapcsolatra képes egy közös saláta keretében.

ALAPELVEK SALÁTAKÉSZÍTÉSHEZ

Ha leveles salátákból, zöldségekbõl, fûszernövényekbõl és virágokból akarunk összeállítani salátát, elõször lelki szemeink elõtt képzeljük el, hogyan fog kinézni. Azután gondoljuk végig a hozzávalóink ízét és képzeljük el, hogyan fognak keveredni egymással. A végeredménynek harmonikusnak kell lennie ízében és megjelenésében egyaránt. Lehet benne egy kis ízmeglepetés, de ne legyen sokkoló.
Általában óvjuk a hazai szakácsokat a túlzott eklekticizmustól! Hajlamosak vagyunk mindig mindent összehordani, a vegyes tálak, vegyes köretek, vegyes saláták országa vagyunk, s ez bizonyos döntésképtelenséget sugall. Pedig néhány, jól megválasztott alapanyagból lehet a legizgalmasabb kompozíciókat kihozni!
Az öntet - vagy ahogy legújabban hívják: dresszing - az ilyen íz- és illatorgia-saláták esetén semmiképpen se legyen valamilyen harsogó, túl dús, túl domináns dolog. Kerüljük a súlyos majonézes mézgákat! Az öntet könnyû legyen és egyszerû, persze kiváló alapanyagokból. Pl. egy tiszta, szûz olivából és citromlébõl vagy nemes ecetbõl készült vinegrett (citrom esetén: citronett), ezt is csak a tálalás pillanatában adjuk a salátához, nehogy a virágok összeessenek.

TAVASZI SALÁTA

8 jó marék vegyes zöldsalátához adjunk 2 marék vegyes, ehetõ virágot (pl. alma-, turbolya-, snidling-, szilva-, esetleg ibolya- vagy gerániumvirágot), 1-2 evõkanál apró mentalevelet, 2-2 evõkanál kaporlevelet és snidlinget. Balzsamos-olivás vinegrettel tálaljuk.

III.
Az ehetõ virágok nem csak közvetlenül, mint virágok alkalmazhatók a konyhában. Illatuk és ízük ''átmenthetõ'' különféle egyéb készítményekbe, melyekkel további érdekes és változatos, természetes ízeket varázsolhatunk ételeinkbe.
Íme néhány hasznos ötlet!

KÉSZÍTSÜNK VIRÁGOS VAJAT!

Kiválóan használhatók kenyérre, pirítósra kenve, palacsintafélékhez, ostyákhoz - újmagyarul: ''gofri'' -, édes tésztákhoz, de egyes sós változataik érdekes fûszervajként is használhatók, pl. rostonsült halak tetejére. Érdemes kísérletezni velük: készítésük egyszerû, hûtõben egy-két hétig jól elállnak, de akár le is fagyaszthatók. A gyakorlatban jól bevált a bazsalikom-, snidling-, kapor-, édeskömény, koriandervirággal készült vaj, ezek általában sós változatok, ugyanakkor a körömvirággal, ibolyával, sarkantyúvirággal készített vajak, desszertek ízfokozói lehetnek.
Elkészítésükhöz lágyítsunk meg egy darab - lehetõleg natúr - vajat, úgy, hogy könnyen keverhetõ legyen, majd keverjünk hozzá apróra vágott, elõzetesen megmosott és víztelenített (erre a salátacentrifuga a legalkalmasabb) virágot. Az arány tetszés szerinti, de bevált mennyiség a 100 g vajhoz két jó evõkanál virág. Alapos összekeverés után kis cserépformákba, vagy tetszés szerint fóliába adagoljuk, majd hûtõben kidermesztjük. A sós változatokhoz ízlés - és szükség - szerint adhatunk további fûszereket is, pl. sót, borsot, citromlét, aprított hagymafélét (snidlinget, medvehagymát...).

MENTSÜK ÁT A VIRÁGOK ILLATÁT - ÍZÉT...

A tavaszi-nyári virágbõségbõl átmenthetjük az ízeket a ''szûkebb'' napokra, a hûvösebb, virágtalanabb õszitéli szezonra is, néhány érdekes termékbe sûrítve azok illatát, zamatát.

...VIRÁGECETEKBE!

A finom virágecetek változatosságot visznek a salátáinkba, mártásainkba, zöldségételeinkbe, azaz minden olyan ételbe, ahol ecet használata szükséges lehet. Ecetkészítéshez az olyan fûszernövények virágai alkalmasak leginkább, mint a bazsalikom, snidling, kapor, oregánó, izsóp, majoránna, édeskömény, lestyán, de a sarkantyúvirággal és a bodzavirággal is izgalmas eceteket készíthetünk.
A fontos, hogy mindig olyan alapecetet válasszunk, amely a legjobban egészíti ki az adott virág ízét anélkül, hogy elnyomná azt. Általában a desztillált ecetek túl savasak és durvák. Az arany színû malátaecetnek, vagy az egyébként kiváló normandiai almaecetnek túl határozott íze van, ezért csak az olyan karakteresebb ízû virágokkal párosíthatók szerencsésen, mint pl. a snidling, a zsálya és az oregánó. A vörösborecet, a sherry- és balzsamecetek is túl markánsak, túl jellegzetesek szinte bármelyik virágecethez, ezért azokat sem ajánljuk. A legalkalmasabb a fehérborecet, vagy a sima almaecet, esetleg egy semleges rizsecet, ezek kellõen enyhék, s így hagyják a virágok ízeit érvényesülni. Általában színtelenek, így képesek átvenni a virág színtónusát is.
Alapvetõen két módszer lehetséges: az egyik, amikor elõször az ecetet felmelegítjük, a másik, amikor ugyanezt a napra bízzuk. Az utóbbi módszer természetesebb, az elõbbi gyorsabb.
A steril, tiszta üvegeket töltsük félig elõzõleg átöblített és kicentrifugázott virágokkal. Egy külön rozsdamentes edényben melegítsük fel forróra az ecetet, de ne forraljuk, öntsük az üvegbe a virágokra, majd szorosan zárjuk le és meleg, sötét helyen érleljük kb. két hétig.
A napos módszernél a szobahõmérsékletû ecetet öntjük a virágokra, majd lezárva napos helyre állítjuk az üveget, ez lehet akár két ablak között is, és ott érleljük 3-4 hétig. Soha ne töltsük csurig az üvegeket, hagyjunk legalább egy jó centiméteres helyet a tetején.
Az érlelési idõ elteltével az ecetet szûrjük át szûrõruhán egy másik steril üvegbe, és fénytõl védve tároljuk.

...VIRÁGZSELÉKBE!

Virágzseléket is készíthetünk a legillatosabbakból. Ezek közül talán a rózsaszirmok a legmegfelelõbbek, de a különféle gyümölcsfák, az alma, körte, szilva virága - vagy aki hozzájut a narancs-, vagy citromvirág - is jó. Igazán finom zselék készíthetõk belõlük. Az orgona, muskotályzsálya, illatos geránium, bergamott, izsóp virága annyira ízgazdag, hogy azokból kevesebb is elég, míg az elõzõ csoportból kicsit többet használhatunk egységnyi zselé készítéséhez.

VIRÁGZSELÉ
(kb. 1 liter - 4 kis üveg)

Egy rozsdamentes edényben felforralunk 2 pohárnyi vízben 2 pohárnyi virágszirmot egy fél pohár cukorral, majd kis lángon kb. 5 percig fõzzük (1 pohár = 2 dl). A tûzrõl levéve, néhány órát (legjobb, ha egy éjszakán át) lefedve állni hagyjuk. Ezután a szirupot leszûrjük, majd rozsdamentes edénybe öntve hozzáadunk egy pohár fehér szõlõlevet és 5 dkg gyümölcspektint (por). 1 percig hevesen forraljuk, majd adunk hozzá 3 pohárnyi cukrot, jól elkeverjük, majd ismét hevesen forraljuk egy percig. Amikor levesszük a tûzrõl négy kisebb, elõzõleg kiforrázott, tiszta, jól záródó csavaros üvegbe öntjük. Tehetünk az üvegekbe néhány jellegadó virágszirmot is. Szorosan lezárjuk az üvegeket, majd hagyjuk lehûlni. Hûvös kamrában tárolhatjuk. A már felbontott zselét hûtõben tartsuk és néhány héten belül használjuk fel.

IV.
Az ehetõ virágok illatának, sõt, bájos zamatának ''átmentésére'', a korábban ismertetett módszerek mellett, alkalmazhatjuk a kandírozást is, illatosíthatunk velük cukrot, vagy éppen teát készíthetünk belõlük.

KÉSZÍTSÜNK KANDÍROZOTT VIRÁGOKAT!

Kandírozott virágokkal csodákat varázsolhatunk egyszerû desszertjeinkre. Itt van például a képen látható, egyébként sima túrótorta. A kora tavasz virágözöne, alma, szilva, orgona, rózsa, viola és ibolya koszorúzza, amelytõl az valósággal új dimenzióba lép át.


Egy egyszerû túrótorta kandírozott virágkoronával, valóságos csoda.

Az eljárás kis türelmet igényel. Egy kis tálkában üssünk fel egy méretes tojásfehérjét és pár csepp vízzel verjük fel amíg éppencsak elkezd habosodni, azaz könnyebb, oldottabb állapotba kerül, ez lesz ugyanis a ''ragasztó''. Egy másik tálkába tegyünk nagyon finom kristálycukrot. A megmosott, megszárított és száráról lecsípett virágokat egyenként egyik kézzel megfogva, kis ecsettel minden oldalán kenjük meg a fehérjével, de ne kenjük túl! Majd óvatosan mártsuk a cukorba úgy, hogy minden oldalát érje, ezután helyezzük õket zsírpapírral kibélelt tálcákra és hagyjuk teljesen megszáradni. Ez történhet a napon is, esetleg a tornácon, vagy jól szellõzõ helyiségben. Ez 12-36 órát is eltarthat, a helyiség páratartalmától függõen. Gyorsíthatjuk a száradást, ha a tálcákat enyhe, 50-60 °C-ra beállított légkeverõs sütõbe tesszük, kissé nyitott ajtó mellett - így néhány óra is elegendõ. A teljesen száraz cukrozott virágokat, légmentesen lezárt tartókban, akár fél évnél tovább is eltarthatjuk.

SZÁRÍTOTT SZIRMOK TEÁNAK

Kedvenc ehetõ virágainkat meg is száríthatjuk teának, vagy klasszikus teák adalékának. A kamilla, hibiszkusz, jázmin, hárs, rózsa és társaik, határozott illatukkal és aromáikkal, valamennyien kiváló teaalapanyagok. Készítésük egyszerû: a szirmokat válasszuk le a kocsányukról és szórjuk szét szellõsen szárító rácsokon. Ne tegyük közvetlenül a napfényre, inkább félárnyékos helyre és idõnként keverjük, forgassuk át, hogy egyenletesen száradjanak. Ha ez néhány nap alatt nem sikerül, tegyük át 70 °C körüli sütõbe, és félig nyitott ajtónál fejezzük be a szárítást. Lehûtés után tegyük jól záródó üvegekbe a szárított virágszirmokat és tároljuk száraz, hûvös helyen.

DESSZERTBÛVÖLÉSRE VIRÁGILLATÚ CUKROK!

Vaníliás cukrot már évszázadok óta készítünk: egyszerûen összezárjuk a vaníliarudat a cukorral s az átveszi annak illatát- ízét. Virágillatú cukrokat is ugyanezzel a módszerrel állíthatunk elõ, s így a sima cukrot kellemesen illatossá tehetjük, mellyel süteményeinknek, krémjeinknek és egyéb édességeinknek különleges íztónust adhatunk. Erre a célra édeskés aromájú virágokat érdemes használni: levendula, orgona, rózsa, geránium, ibolya stb. Használjunk tiszta, jól zárható, félliteres üveget. Töltsük egyharmadig cukorral, szórjunk rá egy marék apró virágszirmot, majd ismét egy réteg cukrot, kb. kétharEgy egyszerû túrótorta kandírozott virágkoronával, valóságos csoda madig, majd egy másik marék szirmot, végül cukrot a tetejére, de maradjon egy jó centiméteres hely. Zárjuk le szorosan és rázzuk össze alaposan az üveg tartalmát, majd sötét, hûvös helyen tároljuk. Két-három hét múlva már használható, de ha tovább érleljük, még jobb lesz.

V.
Itt vagyunk derékig a nyárutóban, még egyre-másra ''nyílnak a völgyben a kerti virágok'', használjuk hát õket, s tegyük velük és általuk ételeinket finomabbá és elegánsabbakká. Az ehetõ virágok a természetes konyha talán legszebb és ''legtermészetesebb'' díszei. Általában az egyébként használatos zöldfûszernövények virágai ehetõek is, s rendszerint a fûszernövény jellegzetes ízét hordozzák, csak többnyire más, enyhébb, szelídebb tónusban. Ilyenek: hagyma, snidling, fokhagyma, bazsalikom, borágó, rozmaring, kakukkfû, lestyán, majoránna, oregánó, zsálya, csombor, koriander, kapor, édeskömény, levendula stb...
Az egyéb, gyakoribb és közismertebb virágok közül a legismertebbek a körömvirág, a rózsa, az ibolya, a bodza, az akác és a jázmin. De ehetõ a liliom, sõt, a jukka és a krizantémfélék is.
Íme néhány, a gyakorlatban is alkalmazható ötlet a végtelen sok lehetõség közül.

PIZZA OREGÁNÓ- ÉS/VAGY MAJORÁNNAVIRÁGGAL

Készítsünk klasszikus élesztõs pizzatésztát, természetesen lehetõleg teljes õrlésû lisztbõl (különösen alkalmas erre a tönkölyliszt, amelynek beltartalmi és sütõértéke egyaránt lényegesen meghaladja a ''közönséges'' búzáét). A megformázott pizzát kenjük meg fokhagymás olívaolajjal és süssük elõ néhány vagy 5 percig, majd az elõsütött pizzára osszuk el a rávalókat, jelen esetben a szétmorzsolt kecskesajtot, napon szárított, csíkokra vágott paradicsomot, majd a sütõbe visszatéve néhány perc alatt készre sütjük, amíg a sajt éppen megolvad. Tálaláskor a friss, forró pizza tetejét szórjuk meg dúsan majoránna- és oregánóvirágokkal. Szép is lesz, finom is és illatos is.
De ennek analógiájára az olasz tésztafélékhez bõven használhatunk oregánó-, kakukkfû-, rozmaring-, zsálya-, snidling-, vagy hagymavirágot. Ezeket a kitálalt tésztafélék tetejére szórjuk a szervírozás pillanatában. Hideg tésztasalátáknál is gyönyörû és finom díszítésként alkalmazhatók az ízben oda illõ virágok. (Mellesleg szólva az oregánó nem más, mint a szurokfû magyarul, csak éppen az ''új magyar'' hajlamosabb a saját névhasználat helyett az idegen átvételére.)

ZÖLDFÛSZERES ZÖLDBABSALÁTA BABVIRÁGGAL

Ehhez a salátához zsenge, friss zöldbabot használjunk, legjobb a vékony ceruzabab, de használhatunk zöld- és vajbabot vegyesen is, így még tarkább, látványosabb a megjelenése.
A megtisztított babot inkább gõz fölött, mint bõ sós vízben - azért, hogy értékei teljesebben megmaradjanak - gõzöljük néhány percig, hogy még jól harapható maradjon, majd hideg vízzel leöblítjük és lecsöpögtetjük. Friss citromlébõl és hidegen sajtolt olívaolajból öntetet (vinaigretteet) készítünk, jó adag aprított friss bazsalikommal és tárkonnyal fûszerezve, majd a babsalátára öntjük. Hûtõben célszerû, ha 1-2 órát összeérleljük, tálaláskor egy-két marék piros futóbabvirággal szórjuk meg.

FÛSZERES UBORKAMÁRTALÉK BORÁGÓVIRÁGGAL

Az ilyen hideg mártásokba tunkolhatunk különféle friss nyers zöldségféléket, karottát, zellert, zöldpaprikát, articsókát, melyet a meleg vacsorára várakozás közben csak úgy ''szájszórakoztatásképpen'' elnassolhatunk az aperitif mellé. De az ilyesféle mártalékok kiválóan alkalmasak gõzölt újkrumplihoz, vagy például roston sült halakhoz is.
Íme egy lehetséges kompozíció: salátauborkát vágjunk finomra, keverjük el egy kis borecettel, egy kevés szójaszósszal, adhatunk hozzá pár csepp Angostura bittert is. Sóval, fehér borssal, fokhagymával ízesíthetjük, s jól illik a keverékbe a frissen aprított petrezselyem, bazsalikom és kapor is. Mindezt tejföllel és joghurttal krémes mártássá keverjük, majd legalább egy félórát hûtõben hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Szép kis cseréptálkában stílusban és ízben is tökéletesen oda illõ gyönyörû kék borágóvirágokkal tálalhatjuk.

VI.
Az édes illatú virágok - ezek között számos vadvirág is található - kiválóan alkalmasak különféle édességek ízesítésére és díszítésére is. Ezek közül is talán a legkézenfekvõbb a nagyjából egy idõben érõ és virágzó gyümölcsök és virágok összepárosítása. Az eperszezonnal egy idõben virágzik például a bodza, az akác vagy a jázmin. Tavasszal, nyáron szinte nap mint nap megyünk el virágzó bodza-, akác- vagy jázminbokor mellett és bizony keveseknek jut eszébe, hogy ezt az éppen aktuális desszert mellé felhasználja. Hogy csak a legegyszerûbb és legtermészetesebb példát említsük, a frissen tisztított epret kupacba halmozzuk a tányéron, az egészségünkre nem túl pozitív porcukor helyett megcsurgatjuk egy kis természetes mézzel és bõven megszórjuk apró bodzavirággal. Ha a virágot tiszta helyrõl szedjük, mosni sem nagyon kell, egyébként folyó vízzel átöblítjük, majd legcélszerûbb salátacentrifugában szárazra centrifugázni, hogy szórható legyen. Csodálatos, egyszerû és természetes gyümölcskompozíció! De ugyanezt tehetjük, ha az epret elõzõleg kisütött, omlós tésztából készült kis tortaformácskába rakva gyümölcstortává varázsoljuk. Ilyenkor az eper alá kenhetünk egy kis mézzel összezúzott epervelõt - keverhetõ közé apróra vágott citromfû is -, majd az elõbbiek szerint a tetejét mézzel megcsurgatva, éppen aktuális édes illatú virágokkal megszórva tálalhatjuk (bodza, jázmin, akác, hárs).

BOGYÓS GYÜMÖLCSÖK SZAGOS MÜGÉVEL

Az ilyen gyümölcsdesszertet gyakorlatilag bármilyen bogyós gyümölcsbõl, vagy azok tetszõleges kombinációjából is készíthetjük. Erre a legalkalmasabbak az eper, a szamóca, a málna, a ribizli és az áfonya. Ajánlatos még hozzá egy palack nem túl édes pezsgõ, lehetõleg spumante típus, amely nálunk is kapható, az ilyen ugyanis mustból erjesztett természetes édes pezsgõ. Kell még hozzá egy jó adag virágzó szagos mügeág is. A bogyós gyümölcsöket alaposan megmossuk, az epret, ha nagyszemû, félbevágjuk. A gyümölcsöt a mügeágakkal (a virágokat elõzõleg félretesszük) egy sekélyebb tálba tesszük és felöntjük a pezsgõvel, lefedve egy-két órát a hûtõben áztatjuk, idõnként megkevergetjük. Tálalás elõtt kivesszük a hûtõbõl, eltávolítjuk a mügeágakat, a gyümölcsöt üvegtálkákban tálaljuk a pezsgõvel együtt, és megszórjuk szagos mügevirággal. A tálalás pillanatában még egy kis friss, jéghideg pezsgõt öntünk rá, hogy annak buborékával felfrissítsük az egészet.

EGZOTIKUS GYÜMÖLCSKRÉM LILIOMKEHELYBEN

Ehhez hófehér liliomvirágokat válasszunk - fejenként 2-2 darabot -, melyeknek a porzóit eltávolítjuk. Tetszõleges érett trópusi gyümölcs - mangó, papaja, banán stb. - húsát egy kis friss mentával és zöldcitromlével, valamint a liliomok felével pürésítjük, majd elkeverjük mézzel kikevert tojássárgájával. A fehérjét habbá verve adjuk hozzá lazítónak, majd a krémet hûtõben pár órát pihentetjük. Tálaláskor megfelelõ méretû kristálypoharakba vagy kelyhekbe tört jeget teszünk, ebbe állítjuk bele a megmaradt liliomokat, melyeket megtöltünk a hideg gyümölcskrémmel. Bár önmagában is nagyon mutatós, de tovább díszíthetjük a krém tetejét az elõzõleg félretett gyümölcsdarabokkal. Ellenállhatatlan lesz!

VIOLAKRÉMMEL TÖLTÖTT PALACSINTA IBOLYASZIRUPBAN

Készíthetõ violával és ibolyával vegyesen, vagy csak az egyikkel is. Készítsünk hagyományos édes palacsintákat fele teljes õrlésû, fele fehér tönkölylisztbõl. Sütés közben, amikor a tésztát a serpenyõbe öntjük, azonnal rádobhatunk néhány szem ibolyavirágot, ami belesül a tésztába. Tölteléknek készítsünk ibolyakrémet vaníliás cukorral felvert tejszínhabból, melyet ricottával lazán elkeverünk, hozzáadva egy-két maréknyi apróra vágott violát/ ibolyát. A tölteléket hagyjuk a hûtõben egy kicsit összeérni. Közben készítsünk ibolyaszirupot mézbõl egy kis vízzel és sok ibolyával. Lassú tûzön fõzzük vagy negyedórát, majd szûrjük le. Addigra a szirup jól átveszi az ibolya ízét, illatát és színét. Tálaláskor a palacsintákat a belesütött virágokkal ellentétes oldalon megtöltjük a violás krémmel, feltekerjük és úgy tesszük tányérra, hogy a belesütött virágok felül legyenek. A szirupot aláöntjük, vagy meg is csurgathatjuk vele. Ellenállhatatlan bájú desszert, különösen egy kedvesünkkel elköltött vacsora végén.
Íme, egy virágcsokor szervírozható ilyen különleges formákban is!

Szerző: Terebess