"Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,
a legfélelmetesebb felfedezés,
a legtanulságosabb találkozás."
Márai Sándor

A pszichológia - és a vele együttmûködõ tudományok - történetében a különbözõ szerzõk, eltérõ módszerekkel, eltérõ céllal és önmagában az értelem eltérõ értelmezésével gyakran eltérõ értelmi képességeket írtak le. A szerzõk saját értelmi képesség felosztásukat sok esetben össze nem férhetõnek tartják illetve tartották más szerzõk értelmi képesség-felosztásával. Az intelligenciának így ma több speciális meghatározása is létezik az alapján, hogy az egyes szakemberek eltérõ kutatásmódszertannal eltérõ céllal és eltérõ értelemdefinícióval milyen felosztást találtak helyénvalónak.

Az intelligencia szinonimaszó az értelmi képességeknek nevezett tudás megjelölésére. A legtöbb intelligenciadefiníció közös eleme, hogy összefüggésbe hozható az értelem és így az értelmet adó tudás fogalmával.

Érzelmi intelligencia

Az érzelmi intelligencia az érzelmeink és az emberi kapcsolatok kezelésének képessége. Magas szintû érzelmi intelligenciával pontosan felismerjük, hogy mit érzünk, és az érzelmeink finom árnyalatait is érzékelni tudjuk. Képesek vagyunk szabályozni szélsõséges érzelmeinket, indulatainkat, visszatartjuk dühünket, enyhíteni tudjuk szorongásunkat, hatékonyan fogjuk vissza vágyainkat, ha a helyzet éppen azt kívánja, és képesek vagyunk koncentrált feladatvégzésre is, anélkül, hogy érzelmeink ezt megzavarnák, sõt érzelmeinket úgy tudjuk irányítani, hogy segítsék az összpontosítást. Értjük, tisztán átlátjuk saját viselkedésünket, így nem gabalyodunk bele az érzelmek érthetetlen kuszaságába. Érzelemkifejezésünk természetes, spontán, nem feszélyezett vagy erõltetett. Nyitottak és barátságosak vagyunk másokkal, felismerjük árnyalt érzelemkifejezéseiket, és a helyzetnek megfelelõen, természetesen reagálunk rájuk. Empatikusak vagyunk, megértjük mások élethelyzetét, problémáit, és segítõkészen, önzetlenül viszonyulunk hozzájuk, az õ szükségleteiket sokszor elõrébb helyezve, mint a sajátjainkat. Az érzelmi intelligencia legmagasabb szintjén megértjük jelenlegi tetteink alapvetõ indítékait, és eredeti, múltbeli gyökereit (és ugyanígy értelmezni tudjuk mások viselkedését), ami voltaképpen személyiségfejlõdésünk kulcsa.