A tea nevû ital a Camellia sinensis és a Camellia assamica cserje forró vízbe áztatott szárított leveleibõl vagy rügyeibõl készülõ fõzet. Teának (plantateának) nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, más szárított növények, továbbá gyógynövények, fûszerek vagy gyümölcsök fõzetét is.

Tea termesztés

A teacserjét fõként Kínában, Indiában, Srí Lankán, Tajvanon, Japánban, Nepálban, Ausztráliában és Kenyában termesztik. (A teakereskedelemben Srí Lanka és Tajvan régi neve, Ceylon, ill. Formosa használatos.) A Camellia sinensis és a Camellia assamica örökzöld fa, 5-6 méter magasra is nõhet, a teaültetvényeken azonban 1-1,5 méter magasra visszametszik. A cserjérõl hároméves korában szedhetõ elõször levél, a legjobb minõségû árut 7-8 éves koráig adja. A teafajok közül csak kettõ, a kínai tea (Camellia sinensis) és az assami tea (Camellia assamica) jelentõs. A kínai tea levelei kisebbek, vaskosabbak, durvább erezetûek, az assami nagyobb levelû, vékonyabb, finom erezetû.

Tea osztályozás

A teát hagyományosan három csoportba sorolják aszerint, hogy a fermentációs folyamat hogyan zajlott le:

  • zöld tea: minimális oxidáció.
    • fehér tea: nagyon fiatal levelek, melyek nem oxidálódtak.
    • sárga tea: nagyon kíméletes erjedésen esik át, míg a levelek sárgás színezetet kapnak.
    • kukicsa vagy Téli tea: olyan gallyak és régi levelek tördeléke, melyeket a téli teacserjérõl szednek, majd tûz fölött szárítanak. Egészséges, Japánban népszerû ital; a makrobiotikus diéta helyesli fogyasztását.
  • oolong (vulung): az oxidációt a folyamat közepén állították meg.
  • fekete tea vagy másképp vörös tea : jelentõs mértékû katechinoxidáció.
  • tömbtea:
    • puer (kínaiul öreg földet jelent): a teák egy különleges csoportja. Míg a legtöbb teafajtát szedésének és feldolgozásának évében fogyasztják, addig a puer több mint 50 éves is lehet. Ezalatt az idõ alatt erõs, jellegzetes ízt kap, melyet a leveleken (vagy a már golyó vagy tömb alakú lepréselt tea esetén a teakockákon) kialakuló penészréteg okoz. A teát gyakran nagyon hosszú ideig áztatják (a tibetiek például egész éjjel). A puert Kínában gyógyító erejûnek tartják.
  • más változatok: Létezik jónéhány ritkán fellelhetõ teafajta, melyek nem illeszkednek a fenti csoportosításba. Ezeket gyakran a hagyományos kínai gyógyítás során használják.
    • csung csa: szó szerint "féregtea"; ez a fõzet a teacserje levelei helyett a magjaiból készül. A kínai gyógyítás a forró nyári hõség okozta bajok enyhítésére, valamint az influenza tüneteinek kezelésére használja.

Tea változatok

A fekete teákat általában a származási hely alapján nevezik el: Darjeeling, Assam, Ceylon, és így tovább. A legtöbb zöld tea viszont megõrizte hagyományos, japán vagy kínai nevét:Genmaicha , Houjicha, Pouchong stb. A zöld teák elismerten több antioxidánst tartalmaznak, mint a fekete teák. A fehér teák ízletes italt eredményeznek gyakori, alig érezhetõ édes utóízzel.

Mindegyik változat kapható "tiszta" formában, melyben csak egyféle tea található, vagy keverékekben (blend).

A teahamisítás komoly probléma a globális teapiacon: az évente Darjeeling-ként eladott mennyiség rendszeresen jelentõs mértékben meghaladja azt a 11 000 tonna teát, melyet a darjeelingi gyártók elõállítani képesek. Teákat régen orrlyukakban csempésztek.

Tea keverékek és adalékok

Számos olyan teaféle létezik, melyet különbözõ fajtájú, származású, vagy eltérõ feldolgozású teafajtákból kevertek össze (keverékek), vagy további hozzáadott anyagokat kapott (ízesített teák) a "tiszta" változatokhoz képest:

  • Lapsang souchong a kínai Fujianból: erõs fekete tea, amit izzó fenyõfa felett szárítottak, és ezért erõs, füstös íze van.
  • Jázmin tea: a tealeveleket jázminvirágokkal borítják oxidáció közben, és néha a teában is hagynak belõle díszítésképp.
  • Számos más virágot (rózsát, gardéniát, narancsvirágot) és illatos leveleket, növénydarabokat (menta, licsi, ginzeng) is használnak Kínában a teák ízesítésére.
  • Earl Grey: általában fekete teák keveréke, melyet egy trópusi citrusféle, a bergamot olajával ízesítenek.
  • Fûszeres teák, mint például az indiai chai, melyeket édes fûszerekkel ízesítenek, mint amilyen a gyömbér, kardamomi mag (malabár-kardamomum), fahéj, fekete borsszegfûszeg, Indiai babérlevél és szerecsendió igen népszerûek Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten.

A Genmaicsa a japán neve annak a teának, amelyet zöld teából készítenek pörkölt rizsszemek hozzáadásával. Mivel a pörkölés során néhány rizsszem kipukkan, így némileg emlékeztet a pattogatott kukoricára, idõnként "popcorn" teának is nevezik. Korábban csak a szegények fogyasztották, mivel a rizs hozzáadásával a tea olcsóbb lett, ma azonban már a társadalom minden rétegében kedvelt. A tea alapjaként fõleg Banchát használnak.