A kínai fõzõedények, konyhai eszközök egyszerûek, tartósak, ugyanakkor olcsók, könnyen pótolhatók. Legfontosabb edény a wok (kínaiul hu vagy huo , kantoni tájszólásban uok; innen ered az angol wok , amely ma már általánosan használt nemzetközi jövevényszó). A wok olyan, mint egy gömbölyû fenekû, mély serpenyõ, de a mi bográcsunknál vékonyabb falú, laposabb és szélesebb szájú. Általában két füle van, készül manapság alumíniumból, rozsdamentes acélból, de mint nálunk a palacsintasütõ, vasból az igazi, ami lehet kovácsolt vas is, öntött vas is. Ha egyszer megkapta fekete patináját, nem ragad többé, nem rozsdásodik. Nem szabad súrolóporral felkarcolni,csak mosogatószeres vízzel leöblíteni.

Mindig jó, ha sütés vagy pirítás elõtt felhevítjük a wokot, csak azután adagoljuk bele az olajat. Így végképp nem ragad hozzá az étel; azt mondják a kínaiak: "forró wok, meleg olaj". Inkább nagyobbat vegyünk mint kisebbet, mert formájánál fogva a fenekén kis mennyiséget is fõzhetünk. Legáltalánosabb családi méret a 30-35 centiméteres. A wokban kevés olajjal is mélyebben lehet sütni, mint egy lapos aljú edényben bõ olajjal, lecsurgatáshoz pedig ki lehet húzni a megsült ételt a wok ferde oldalára. Egy ráccsal és fedõvel máris gõzölõ edénnyé változtatható. Kell még egy lapát, amivel belapátoljuk, valamint egy merõkanál vagy egy drótból font bambusznyelû szûrõkanál, amivel kimerjük az ételt. Keverésre, kóstolgatásra fakanál vagy villa helyett egy pár hosszú evõpálca szolgál. A pirítás ( csao , angolul: stir-frying) a legjellegzetesebb és leggyorsabb kínai sütési eljárás csak wokban lehetséges. Legfeljebb öt-tíz percig tart. Elõmelegítik a wokot, hogy szinte izzik az alja, kevés olajat öntenek bele, és körbefuttatják a belsõ, felületén, nehogy hozzáragadjon az étel. Ezután az ízesítõk - hagyma, fokhagyma, gyömbér - következnek, majd az elõre feldarabolt nyersanyagok. Fémkanállal vagy bambusz evõpálcákkal villámgyorsan forgatják-keverik a darabokat, hogy felületükre tapadjon a forró olaj. A kevésbé sülteket a wok közepére, a már megsülteket a hûvösebb pereme felé tologatják. Ha borra van szükség a fõzéshez, hogy jobban puhuljanak a zöldségek, húsok, és oda ne égjenek, akkor gyors mozdulattal a wok szélénél körbecsorgatják a szükséges mennyiséget, amely sercegve csurog minden oldalról a wok tüzes közepébe, miközben gõzzé válik és csak az aromája marad vissza. A húst és a zöldséget rendszerint külön pirítják, majd mindig újraegyesítik egy gyors utópirításra, vagy ha szükséges, besûrítik a levét vízben elkevert kevés kukoricaliszttel.

A wokot használat után elmosva, szárítva, olajjal vékonyan bekenve tegyük el.

Minden új wokot be kell avatni az elsõ használat elõtt. Elõször maradéktalanul távolítsuk el a gyárilag felvitt, rozsdásodást gátló szert. Ezt a legkönnyebben szappanos fémszivaccsal végezhetjük el. Ezután a megtisztított, szárazra törölt edény belsejét kenjük ki növényi olajjal, majd tegyük alacsony hõfokra melegedni 10-15 percig. Ekkor vegyük le az edényt a tûzhelyrõl és papírral töröljük ki az olajat. Ezt az eljárást (olajozás, melegítés, törlés) ismételjük meg ötször-hatszor, addig, amíg a papír tiszta nem lesz.

Szerző: terebes